Tengerek urai ~ Balogh Bea Heaven versválogatás

Fotó: thomaswhitaker CC0 Csöndedbe burkolózva hullámzik a tenger, égi jel pislákol azúrkék tükrében, fénycsóvák játszanak, némán átkarollak, kitárja kapuit az éj birodalma. Félszeg érintések, el-elhaló szavak, szívdobbanásaink testvérré simulnak, ki nem hunyó lánggal csodálják egymást, belélegzem ismét lelked hívó szavát. Csöndedbe burkolózva hullámzik a tenger, angyalsereg rebben díszes öltözetben, paplanját már fölhúzta az aranyló Nap, álmaink tornácán megpihenhetsz holnap.

Kép: Mysticartdesign CC0 Kobaltkék lagúna palástjába pezsdült nyarak andalító ölén imába moccan a pihegő lét, áttetsző távolból korallok szerenádja morajlik. Az aranyló rámát pingáló Nap gyöngyöző pillájú felhők létráján komótosan halad az est magánya felé. Milliónyi aprócska élet nyitogatja lelkét rejtőzködő tenger-mély csoda-múzeuma tárlatára. Végeláthatatlan emberöltők száguldó szekerén vén Hold strázsál, s a símogató habokból született tünde-lényű szirének fennkölt eposzok elhamvadt fény-kelyhének sérthetetlen mementóját óvják.