Tengerek urai ~ Balogh Bea Heaven versválogatás

Fotó: Unsplash CC0 Ősz-ezüst merengésben úszkál a nyugalmat érlelő alkony, lebegő pilléreken parázslik a volt udvara, mi álom-hordalékot hord a búcsúzás partjaira. Éj-morzsák vajúdásán, csillámló tűzszekerek hada világló ébredést bont. Csillagok óarannyal futtatott nászával égi ceremónia születik, sejtjeimbe éled varázsa, vállaimra a holdfény csókot terít. Remegésbe burkolt tónusaik a várakozás mámorító balzsamát masszírozzák lelkembe.

Festmény: Sandro Botticelli - Vénusz születése       Humanista eszmék virágzása derekán, Flóra dér-bibéi selymében lel rád a kikelet, nyugati szelek násza oltárán simítja Zefír aranyló tincseidet. Jöttöd nyomán a természet berill-zöld színbe borul, és megújulás ikonjai kavalkádjában zamatos rügyet bont. Ódon vizek csillámló gyöngy-csókja igéz valóssággá, bársony-bordó köpenyt telt idomú nimfa ölel harmatos vonalaidra. Kagylóhéjad márvány-redői menedékében elfeledett korok szellemisége suttog oltalom-zsoltárt. Reneszánsz valód vágyódva ring századok gondoláján, s válik a szépség, és a szerelem időtlen szimbólumává.

Fotó: Another _Simon CC0 Szemzuga gyémántja múlt árnyain töpreng, halványuló lénye századok útjának hullámfodraiba fakult. Szelíd lelke csend-öble partját körbefonva emlékeit kémleli. Csillámló fénycsóva simul a tér szűzi nyugalmába, mítosza belengi napjaink küszöbét. Tünékeny ködben evező hajósokról szél-hárfa fuvallat húrjain ősi dal csilingel. Azúr tengerek hűvös vizéről ezredévek történelme mesél, hétpecsétes titkaik őrzője némaság alkonyának rezzenéstelen sejtelmébe halkult..