Tengerek urai ~ Balogh Bea Heaven versválogatás

Fotó: thomaswhitaker CC0 Csöndedbe burkolózva hullámzik a tenger, égi jel pislákol azúrkék tükrében, fénycsóvák játszanak, némán átkarollak, kitárja kapuit az éj birodalma. Félszeg érintések, el-elhaló szavak, szívdobbanásaink testvérré simulnak, ki nem hunyó lánggal csodálják egymást, belélegzem ismét lelked hívó szavát. Csöndedbe burkolózva hullámzik a tenger, angyalsereg rebben díszes öltözetben, paplanját már fölhúzta az aranyló Nap, álmaink tornácán megpihenhetsz holnap.

Fotó: Another _Simon CC0 Szemzuga gyémántja múlt árnyain töpreng, halványuló lénye századok útjának hullámfodraiba fakult. Szelíd lelke csend-öble partját körbefonva emlékeit kémleli. Csillámló fénycsóva simul a tér szűzi nyugalmába, mítosza belengi napjaink küszöbét. Tünékeny ködben evező hajósokról szél-hárfa fuvallat húrjain ősi dal csilingel. Azúr tengerek hűvös vizéről ezredévek történelme mesél, hétpecsétes titkaik őrzője némaság alkonyának rezzenéstelen sejtelmébe halkult..