Tengerek urai ~ Balogh Bea Heaven versválogatás

Fotó: Heaven Bea Kihűlt századok ódon illata gomolyog hallgatag tájak felett, fehér ködök csend-fátyla alól az elmúlás szelének hangja búg. Létük magányába roskadt sziklák kémlelik az eget, felhők pilláira az emlékezés bú-kristályai nehezednek. Káprázattá vált napok folyosóján azúr vizek halál-burkába zárt lelkek árnyképe lebeg, s az Armada szellem-roncsaira Malbay cikázó fényei hullnak..

Kép: Mysticartdesign CC0 Kobaltkék lagúna palástjába pezsdült nyarak andalító ölén imába moccan a pihegő lét, áttetsző távolból korallok szerenádja morajlik. Az aranyló rámát pingáló Nap gyöngyöző pillájú felhők létráján komótosan halad az est magánya felé. Milliónyi aprócska élet nyitogatja lelkét rejtőzködő tenger-mély csoda-múzeuma tárlatára. Végeláthatatlan emberöltők száguldó szekerén vén Hold strázsál, s a símogató habokból született tünde-lényű szirének fennkölt eposzok elhamvadt fény-kelyhének sérthetetlen mementóját óvják.