A holnap ígérete
Fotó: Pok_Rie CC0 Fénytelen kavicstorzók elmerült ösvényeit szeli ketté a jelen, türkizkék világa még fáradtan tévelyeg. Kábulatba esett szellemhajók algával vont tatja gyöngy-csókkal simított habok ó-zamatát remegi. Ámbrás cetek láthatatlan menedéke, mi a nincs martaléka lett, halott órák sóba zárt vitrinjében ring a hullámok testén. De valahol, túl a fájdalmak öblén és a hűlt kezdetek kapuján, szivárványban virító már a sápadt est-síma lég, újra lágy sanzonú napok színtiszta hullámai becézik a part arany-koronázta keblét. Látványának képét zokogva magamhoz ölelem, hisz ezért küzdöttünk oly rég.