Tengerek urai ~ Balogh Bea Heaven versválogatás

Fotó: Unsplash CC0 Ősz-ezüst merengésben úszkál a nyugalmat érlelő alkony, lebegő pilléreken parázslik a volt udvara, mi álom-hordalékot hord a búcsúzás partjaira. Éj-morzsák vajúdásán, csillámló tűzszekerek hada világló ébredést bont. Csillagok óarannyal futtatott nászával égi ceremónia születik, sejtjeimbe éled varázsa, vállaimra a holdfény csókot terít. Remegésbe burkolt tónusaik a várakozás mámorító balzsamát masszírozzák lelkembe.

Festmény: Herbert James Draper - The pearls of Aphrodite Csillámfényű habok ódon szenvedélye új életet suttog gyöngy-házad kelyhébe, csodálattal ringó antik tengeren születésed néma tanúja a végtelen. Tükrödből sugárzik bujaságod arca, lépteid nyomában igaz szépség sarjad, mirtusz-bájjal hintett arany vánkosodra a természet komponál tiszta akkordokat. Hajdan volt szerelmek ködbe veszett korát nesztelen őrzik a hellászi amfórák, s veled tündököl az Olümposz hegyén felhőkbe tekintő, isten-lényű fenség.

Fotó: thomaswhitaker CC0 Csöndedbe burkolózva hullámzik a tenger, égi jel pislákol azúrkék tükrében, fénycsóvák játszanak, némán átkarollak, kitárja kapuit az éj birodalma. Félszeg érintések, el-elhaló szavak, szívdobbanásaink testvérré simulnak, ki nem hunyó lánggal csodálják egymást, belélegzem ismét lelked hívó szavát. Csöndedbe burkolózva hullámzik a tenger, angyalsereg rebben díszes öltözetben, paplanját már fölhúzta az aranyló Nap, álmaink tornácán megpihenhetsz holnap.

Fotó: Tania VdB CC0 Nyárba derengőn ébred a kék lagúna, nádszálvékony pálmalevél hajlik a vízre, szépség-szomjjal átitatott lelkem gyógyszere ambróziaként cseppen szomjas bőrredőimre. Lábaimról levesz e paradicsomi bőség, messze, a habokban amazonok születnek, smaragd olíva ággal tűzdelt loknijuk lobog, kívülállókkal óidő óta nem érintkeztek. Lila levendulák között téged látlak kedvesem, -távol a parttól-, percre sorokkal kacérkodva. Talán ránk talált az örökkévalóság hírnöke, hajnalok könnymosta arcát bebarangolta.