A horizont alatt

Fotó: Tania VdB CC0

Nyárba derengőn ébred a kék lagúna,
nádszálvékony pálmalevél hajlik a vízre,
szépség-szomjjal átitatott lelkem gyógyszere
ambróziaként cseppen szomjas bőrredőimre.

Lábaimról levesz e paradicsomi bőség,
messze, a habokban amazonok születnek,
smaragd olíva ággal tűzdelt loknijuk lobog,
kívülállókkal óidő óta nem érintkeztek.

Lila levendulák között téged látlak kedvesem,
-távol a parttól-, percre sorokkal kacérkodva.
Talán ránk talált az örökkévalóság hírnöke,
hajnalok könnymosta arcát bebarangolta.