Tengerek urai ~ Balogh Bea Heaven versválogatás

Fotó: Tania VdB CC0 Nyárba derengőn ébred a kék lagúna, nádszálvékony pálmalevél hajlik a vízre, szépség-szomjjal átitatott lelkem gyógyszere ambróziaként cseppen szomjas bőrredőimre. Lábaimról levesz e paradicsomi bőség, messze, a habokban amazonok születnek, smaragd olíva ággal tűzdelt loknijuk lobog, kívülállókkal óidő óta nem érintkeztek. Lila levendulák között téged látlak kedvesem, -távol a parttól-, percre sorokkal kacérkodva. Talán ránk talált az örökkévalóság hírnöke, hajnalok könnymosta arcát bebarangolta.

Kép: Mysticartdesign CC0 Kobaltkék lagúna palástjába pezsdült nyarak andalító ölén imába moccan a pihegő lét, áttetsző távolból korallok szerenádja morajlik. Az aranyló rámát pingáló Nap gyöngyöző pillájú felhők létráján komótosan halad az est magánya felé. Milliónyi aprócska élet nyitogatja lelkét rejtőzködő tenger-mély csoda-múzeuma tárlatára. Végeláthatatlan emberöltők száguldó szekerén vén Hold strázsál, s a símogató habokból született tünde-lényű szirének fennkölt eposzok elhamvadt fény-kelyhének sérthetetlen mementóját óvják.