Tengerek urai ~ Balogh Bea Heaven versválogatás

Fotó: Unsplash CC0 Ősz-ezüst merengésben úszkál a nyugalmat érlelő alkony, lebegő pilléreken parázslik a volt udvara, mi álom-hordalékot hord a búcsúzás partjaira. Éj-morzsák vajúdásán, csillámló tűzszekerek hada világló ébredést bont. Csillagok óarannyal futtatott nászával égi ceremónia születik, sejtjeimbe éled varázsa, vállaimra a holdfény csókot terít. Remegésbe burkolt tónusaik a várakozás mámorító balzsamát masszírozzák lelkembe.

Fotó: Tania VdB CC0 Nyárba derengőn ébred a kék lagúna, nádszálvékony pálmalevél hajlik a vízre, szépség-szomjjal átitatott lelkem gyógyszere ambróziaként cseppen szomjas bőrredőimre. Lábaimról levesz e paradicsomi bőség, messze, a habokban amazonok születnek, smaragd olíva ággal tűzdelt loknijuk lobog, kívülállókkal óidő óta nem érintkeztek. Lila levendulák között téged látlak kedvesem, -távol a parttól-, percre sorokkal kacérkodva. Talán ránk talált az örökkévalóság hírnöke, hajnalok könnymosta arcát bebarangolta.

Festmé ny: William Halsall - Mayflower in Plymouth harbor A nap lassan estbe tompul, az óceán habos uszályára hófehér köd-fátyol költözik. Rozsdába merülő alkonyatba kanócot gyújtó, gyöngyház-szín holdvilág messzi Albion hajóját kémleli. Homállyal vont hullám-ormok fény-sziget partjai között lankadatlan reménységgel siklik. Távolba dobbanó álom-sziluettbe gyúlik a csend szíve, s szent imát dúdoló lelkek kacaja fogyatkozó percek keblén ringatózik a megtalált új haza, New England partjai felé…