Tengerek urai ~ Balogh Bea Heaven versválogatás

Festmény: Herbert James Draper - The pearls of Aphrodite Csillámfényű habok ódon szenvedélye új életet suttog gyöngy-házad kelyhébe, csodálattal ringó antik tengeren születésed néma tanúja a végtelen. Tükrödből sugárzik bujaságod arca, lépteid nyomában igaz szépség sarjad, mirtusz-bájjal hintett arany vánkosodra a természet komponál tiszta akkordokat. Hajdan volt szerelmek ködbe veszett korát nesztelen őrzik a hellászi amfórák, s veled tündököl az Olümposz hegyén felhőkbe tekintő, isten-lényű fenség.

Fotó: Tania VdB CC0 Nyárba derengőn ébred a kék lagúna, nádszálvékony pálmalevél hajlik a vízre, szépség-szomjjal átitatott lelkem gyógyszere ambróziaként cseppen szomjas bőrredőimre. Lábaimról levesz e paradicsomi bőség, messze, a habokban amazonok születnek, smaragd olíva ággal tűzdelt loknijuk lobog, kívülállókkal óidő óta nem érintkeztek. Lila levendulák között téged látlak kedvesem, -távol a parttól-, percre sorokkal kacérkodva. Talán ránk talált az örökkévalóság hírnöke, hajnalok könnymosta arcát bebarangolta.

Festmény: Sandro Botticelli - Vénusz születése       Humanista eszmék virágzása derekán, Flóra dér-bibéi selymében lel rád a kikelet, nyugati szelek násza oltárán simítja Zefír aranyló tincseidet. Jöttöd nyomán a természet berill-zöld színbe borul, és megújulás ikonjai kavalkádjában zamatos rügyet bont. Ódon vizek csillámló gyöngy-csókja igéz valóssággá, bársony-bordó köpenyt telt idomú nimfa ölel harmatos vonalaidra. Kagylóhéjad márvány-redői menedékében elfeledett korok szellemisége suttog oltalom-zsoltárt. Reneszánsz valód vágyódva ring századok gondoláján, s válik a szépség, és a szerelem időtlen szimbólumává.