Atlantisz

Kép: mysticartdesign CC0

Tűztelen már az ég,
fény-lelke kialudt,
zajtalan szendergésébe
imát lehel az éj-akkordja.
Feledésbe merült napok ráncaiba
elsüllyedt világ
nesztelen pihegése morajlik.
Ó időben fogant, áldott sejtelmébe
fakó-ezüst holdvilág omlik,
körülfércelve hullám vert ormait.
Rejtély-veretes kódexlapokba
évezredek sóhaja simul, ahová
béklyóit ledobva,
párás szemei írisze mögül
az örökkévalóság-vándora
csókol könnyeivel emlék-lapot.