Hiányzol
 |
| Fotó: James Zwadlo CC0 |
Fáradtan hull rám az est fénye,
vatta-hajú pára öleli az óceánt,
szívem a derengő öbölbe réved,
szél-citera rezdül a suttogó pusztán.
Árva csillagok halvány ecsetje
platinaszínt fest az éjjel csendjére,
porcelán-emlékek úszó sziluettje
könnycseppet ejt a végtelen leplére.
A valóság karosszékén álmodom,
rőt tincseim távoli öledbe simulnak,
hiányod keserű ízeit kortyolom,
síró szenvedély az alkonyba porlad.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése